Négy szempontot foglal magában.

1. szempont: A gyermek egyes szám első személyben történő  megfigyelése egy tanulási helyzetben

2. szempont: Fényképek arról, ami a gyermeket érdekli

3. szempont: A fényképfelvétel megtekintése a gyermekkel

4. szempont: Reflektív beszélgetések az érintett szakemberekkel és családdal

A Képben Lenni megközelítést kutatók fejlesztették ki a gyermekek tapasztalatainak megismerésére, de a későbbiekben felismerték, hogy rendkívül értékes a fogyatékkal élő kisgyermekekkel foglalkozó szakemberek számára többféle szempontból is. Ez egy olyan módszernek tekinthető, amely lehetővé teszi a domináns kommunikációs eszközök miatt háttérbe szorult gyermekek véleményének feltárását. Ugyanakkor egy nagyon egyszerű és rugalmas megközelítés is, amely lehetővé teszi a szakemberek számára, hogy négy nézőpontból merítsenek a munkájukban éppen felmerülő helyzetnek megfelelő módon. Nem állítja, hogy „objektív" vagy „igaz" képet fest a gyermek nézőpontjáról; az a célja, hogy betekintést nyújtson abba, hogy mi érdekli őket.  Kialakításának célja, hogy gondolkodás eszköze, a beszélgetések kiindulópontja és a tervezés megkönnyítője legyen. Nem lehet időigényes, és nem is szabad szabvány módon követni. Mind a Portage Home szolgálatban dolgozó fejlesztők, mind pedig a koragyermekkorú korosztállyal foglalkozó gyakorlati szakemberek különböző helyzetekben alkalmazzák a Képben Lenni megközelítést foglalkozásaik során.

A Képben Lenni célja, hogy lehetőséget biztosítson arra, hogy megálljunk egy pillanatra és a gyermeknek, a gyakorló szakembereknek és a családnak, valamint a helyzetüknek megfelelő módon gondolkodjunk. Bizonyos helyzetekben mind a négy nézőpont hatékonynak bizonyulhat, de amint azt a tanfolyam során megismerhetjük, ennek nem kell így lennie. Mint minden tanulási helyzetben, egyes tevékenységek egyeseknek jobban megfelelnek, mint másoknak. Azok az emberek azonban, akik ezt a megközelítést alkalmazzák, elmondják, hogy ez hogyan teszi lehetővé számukra, hogy a saját feltételezéseiket félre téve, a gyermeket aktív résztvevőként értékeljék olyan módon, ahogyan arra korábban nem gondoltak, hogy megosszák ezt az felismerést, és arra használják fel, hogy a tanulás és a szociális interakciók fejlesztésére használják.