2.1-es gyakorlatban szereplő videók közül kettő azt mutatja, hogy a gyermek elsősorban egy adott tárggyal játszik. Az egyikben háziállatokkal, a másikban építőkockákkal. Valószínű, hogy ezek azok a tárgyak, amelyeket lefényképezett volna. Előfordulhat azonban, hogy úgy dönt, hogy az összes állatot lefényképezi, és csak néhány kockát, talán különböző színűt vagy méretűt, vagy talán toronyba felrakva vagy szétszórva. Hasonlóképpen el kellett volna döntenie, hogy az állatokat együtt vagy külön-külön fényképezi-e. Lehet, hogy lefényképezte a gyermeket, aki mindegyikkel játszik. A döntést az is befolyásolhatja, hogy hány másik tárgyat fog fényképezni és megosztani aznap. A videókban más tárgyak is szerepeltek, amelyeket esetleg kiválaszthatott, például a piros műanyag fej az ágyon a kockák között, és a barna műanyag félcső, amibe a gyermek az állatokat beletuszkolta. Egy hétköznapi helyzetben természetesen nem csak egy-két percet töltenénk a gyerekkel, így többféle tárgy közül választhatnánk. Például a kicsit hosszabb videóban dönthetett volna úgy is, hogy lefényképezi a kockákat és a formaválasztós játékot, a telefont vagy a telefon részeit, a babát a kosárban és a könyveket, amiket a lábával tolt el. Az is hasznos, ha körülnézünk a gyermek környezetében, hogy más dolgokat is lássunk, amelyek a nyilvánvaló játékelemeken kívül is felkelthetik a figyelmüket. Az 1. szakasz bevezető videójában Jonathan Rix felidézi Apa bakancsának a példáját, és így minden otthoni környezetben számtalan lehetőség fordulhat elő.

Kísérletezhetünk a fényképek használatával is, mivel a Képben Lenni szempontjai rugalmas megközelítést biztosítanak. Az egyik szakember arról beszélt, hogy nagyítón keresztül fényképezett, mivel a gyermek a tárgyakat azon keresztül nézte. Mások arról beszéltek, hogy abból a szögből fényképeznek, ahonnan a gyermek nézi az adott tárgyat. Egy másik Portage Home szolgálatnál dolgozó fejlesztő azt említette, hogy a neve kezdőbetűit a kirakós játék darabkáinak hátuljára írta, és úgy tűnt, hogy ez érdekli a gyermeket, ezért képeket készített a kirakós játék hátuljáról. Egyes szakemberek úgy találták, hogy a gyermeket jobban érdekelte egy egész jelenet képe, és így néhányan egy olyan tevékenységről készítettek képeket, amelyben a gyermek részt vett, nem pedig a tárgyról. Arról is folyt vita, hogy magát a tárgyat használjuk, nem pedig az arról készült képet, különösen olyan gyerekek esetében, akik inkább érintéssel kommunikálnak. Mint a Képben Lenni minden egyes nézőpontja esetében, az, hogy mi működik az Ön és egy adott gyermek számára, időben és helyzetben eltérő lehet, és nyitott gondolkodású, kísérletező és reflektív megközelítést igényel. Nagyon sokat segít, ha folyamatosan kérdéseket teszünk fel arról, amit csinálunk, hogy hogyan és miért csináljuk.