Fényképek a gyermek érdeklődésének fókuszáról

Amint azt a Képben Lenni-t bemutató videó nyitó részében láthatták, a megközelítés a gyermek érdeklődésének középpontjában álló dolgokról készített fényképeket használja a megfigyelt tevékenység során. Ebben a szakaszban egy kicsit részletesebben megvizsgáljuk, hogy ez mit jelent, és elvégzünk egy olyan gyakorlatot is, amely során elgondolkodhat azon, hogy milyen fényképet választana.

Mi is a gyermek érdeklődésének középpontjáról készült fénykép?

Az érdeklődés középpontjában az állhat, amit a gyermek néz, vagy amivel játszik. Lehet, hogy a dolog hosszabb ideig leköti a figyelmüket, vagy lehet egy olyan dolog, amelyhez többször visszatérnek. Ez lehet egy tárgy a mindenkori környezetben, vagy lehet valami, amit Ön vagy a gyermek hozott magával.

A nagyon kicsi gyermekekkel végzett kezdeti vizsgálatokban ezek a fényképek általában egy tárgyat ábrázoltak, ahol a gyermek nem szerepelt a képen, vagy nagyrészt hiányzott arról. A kép nem emberekről szólt, hanem dolgokról. A valamivel idősebb gyerekekkel végzett kutatási projektek második csoportjában a gyermek gyakran szerepelt a fényképen, amelyen egy másik gyermekkel vagy gyerekekkel egy tárggyal foglalkoznak.

Amint azt a következő szakaszban részletesebben is megismerhetjük, ezeknek a fényképeknek az a célja, hogy módot kínáljanak a gyermek prioritásainak megértéséhez. A képek nem a gyermek érdeklődésének, tevékenységének vagy viselkedésének bizonyítékaként szolgálnak. Ezeket nem bizonyítéknak, hanem a beszélgetés kiindulópontjának tekintjük.

Az alábbi példák közé tartozik egy fényfal, egy bozontos kutya, amely feltűnő volt a gyermek hálószobájában, és néhány LED-es fénykábel. Ezen a három képen, vagy a videón látható képeken a gyermek nincs ott, vagy nem látható tisztán, de olyan képeket is készítettek, amelyeken tisztán láthatóak a tevékenységben részt vevő gyermekek; például két gyerek egy tál festékkel, vagy egy óriási négyessel játszanak egy sorban, vagy belenéznek egy mosógépbe.

A fényképek készítése

A fényképeket a lehető legkevésbé feltűnően kell készíteni. Megörökíthetik a gyermeket az adott pillanatban, ahogy azt a fenti képek némelyike sugallja, de akkor is elkészíthetők, amikor a gyermek nincs a térben. Például a játékokat össze lehet gyűjteni, és a megfigyelés után egy megfelelő időpontban le lehet fényképezni, de még mielőtt megosztanák őket a gyermekkel. Nyilvánvaló, hogy egyes szakemberek nehezen tudnak eltávolodni attól az elképzeléstől, hogy a fényképek valamiféle bizonyítékként szolgálnak, esetleg hivatalos felvételként, amelyet az ügy dokumentációjának részeként kell megőrizni. A képeknek nem ez a célja. Ezeket nem kell megőrizni, azután hogy a következő lépésben megmutatták őket a gyermeknek. Sok gyakorló szakember úgy dönt, hogy fényképeket a családoknak adja. Mások kinyomtatják őket, vagy hozzáadják őket egy havi beszámolóhoz, vagy létrehoznak egy kis fényképalbumot, amelyeket a család megtarthat. Egyes szülők konkrét fényképeket el szoktak kérni, ha az a gyermekük egy olyan oldalát mutatja, amelyet szívesen nézegetnek.