Amint az mostanra bizonyára egyértelművé vált, a Képben Lenni nem előíró jellegű. Ez nem arról szól, hogy a folyamatok következetes és szigorú betartását várjuk el. Valójában ennek az ellenkezője igaz. A cél az, hogy azok a szakemberek, akik használják, a gazdái legyenek. Ebben a részben egy kicsit részletesebben megvizsgáljuk, hogy a Képben Lenni-t milyen módon lehet rugalmasnak tekinteni, és meghallgatjuk a gyakorlati szakemberek további véleményét tapasztalataikról.

Miért rugalmas?

A Képben Lenni rugalmas mind a nézőpontok összegyűjtésének és megosztásának, mind pedig a felhasználásuk módjának tekintetében. Nincs egyetlen helyes módja az egyes szám első személyű elbeszélés elkészítésének, nincs egyetlen helyes módja a fényképek készítésének és megosztásának, sem a reflektív beszélgetés lefolytatásának és továbbvitelének. Könnyen lehet, hogy egy adott perspektívával küszködni fogunk, vagy egy másikat hasznosabbnak találunk az igényeink szempontjából. A fejlődése során ez már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt. De hiba lenne elzárkózni az egyes alkotóelemektől anélkül, hogy elgondolkodnánk azon, hogy az más kontextusban esetleg hasznos lehet-e. A részvétel támogatásának kulcsfontosságú része, hogy átgondoljuk az általunk létrehozott akadályokat.

A Képben Lenni használatának tervezett módjának is rugalmasnak kell lennie. Néhány gyakorló szakember úgy fogja érezni, hogy ezt is bele kell szorítani a már így is zsúfolt időbeosztásba, de nem kötelező ezt egy adott időpontban, egy adott időszakban vagy egy adott sorrendben végezni. Néhányan csak az eszköztárukban szeretnék tartani, hogy elővehessék, amikor úgy érzik, hogy hasznos lehet, mások pedig bizonyos pillanatokban szeretnék használni minden gyermeknél. Hogy hogyan, mikor és hol használja, az az Ön igényeihez igazodjon. Erre példa egy otthoni fejlesztő, aki az egyes szám első személyű megfigyelést folyamatos kommentárként használta a fejében; emiatt mindig a gyermek került a gondolatai középpontjába, valahányszor csak ezt tette.