Megjegyzés

Az apa azt sugallja, hogy a fotók segítettek a fiának, hogy aktív indivídumként lássa magát, ugyanakkor képes látni, hogy fia cselekedetei hogyan kapcsolódnak ahhoz a helyzethez, amelyben részt vesz. A gyermekükről beszélgetni egyértelműen örömet okoz mindkét szülőnek, és elgondolkodtatja őket a vele való kapcsolatukról.

A reflektív beszélgetés arra is rávilágíthat a gyakorló szakember számára, hogy prioritásaik nem mindig a gyermekre irányulnak, de mégis jelentős hatással lehetnek a gyermek cselekedeteire. Egy tanulmányban például egy gyakorló szakember, Elaine, aktívan bátorított egy gyermeket, hogy fedezze fel a száloptikai kábeleket egy puha játszószobában; az anyuka elárulta, hogy a fia néha otthon is megtette ezt mostmár az elektromos vezetékekkel. A szakember célja az volt, hogy „csökkentse anyu szorongását" a puha játszószobában, de visszagondolva úgy látta: „Persze ez teljesen hülyeségnek hangzik, nem?".

Egyes szülők számára a beszélgetésbe való bekapcsolódás folyamata nem feltétlenül könnyű, de ez lehetőséget adhat új munkamódszerek kialakítására. Az egyik Portage Home fejlesztő beszélt egy szülőről, aki nagyon nem akarta, hogy fényképeket készítsen, de a foglalkozás utáni beszélgetés során úgy döntött, hogy nagyon hasznos lenne, ha a fia kapna néhány képet az ott lévő játékokról, így könnyebben választhat. Elkerülhetetlen, hogy egyes szülők megragadják ezt a lehetőséget, és többet beszélnek, mint mások. Egy másik Portage fejlesztő elmesélte, hogy egy 5 perces reflektív foglalkozás hogyan vezetett odáig, hogy a szélesebb családban is változások történtek. Az egyes szám első személyű elbeszélés megbeszélése során mindketten meglepődtek, hogy a kisfiú milyen gyakran nézett az anyukájára. Ez arra késztette az anyukát, hogy elgondolkodjon azon, hogy a kisfiúnak milyen gyakori a szemkontaktusa a családdal. Az apuka például mindig a telefonját nézte, és így nem volt tudatában, hogy a fia kommunikál vele. Az anyuka elmondta neki, hogy a „kisfiú mennyire fejlődik", és hogy „ne csak üljön ott, a telefonját nézve". A három nézőpont alkalmazása a reflexió során megkönnyítheti a potenciálisan nehéz témák felvetését is. Az egyik gyakorló szakember például arról beszélt, hogy az egyes szám első személyű elbeszélését arra használta, hogy kisfiút támogató igen tapasztalt fejlesztő számára kritika nélkül megmutassa, hogy mennyi kommunikációs lehetőséget nem használ ki.

Az a lehetőség, hogy 5 percet szánjunk arra, hogy elgondolkodjunk a gyermekkel eltöltött időn, nagyon értékes. Teremt egy kis teret az új ötletek megjelenéséhez, vagy a régi ötletek jobb megértéséhez. A gyermek nézőpontjának elfogadására vonatkozó követelmény önmagában is rávilágít ennek a nézőpontnak a fontosságára. Arra ösztönözhet, hogy egy kicsit másképp tekintsünk a gyermekre és a vele való kapcsolatunkra.